Alvási apnoe – amikor alvás közben kimarad a légzés

A légzéskimaradások következtében csökkenhet a vér oxigénszintje, megváltozhat a pulzus és a vérnyomás, az alvás pedig újra és újra megszakadhat. Ezekre a rövid, úgynevezett mikroébredésekre a beteg rendszerint nem emlékszik, mégis megakadályozhatják a megfelelően pihentető alvást.

Ezért előfordulhat, hogy valaki látszólag eleget alszik, reggel mégis fáradtan ébred, napközben álmos, nehezebben koncentrál, vagy úgy érzi, hogy alvás közben egyáltalán nem pihente ki magát.

Az alvási apnoe két alapvető formája az obstruktív és a centrális alvási apnoe. Előfordulhat az is, hogy ugyanannál a betegnél mindkét típusú légzészavar megjelenik.

Obstruktív alvási apnoe – amikor alvás közben elzáródik a légút

Az obstruktív alvási apnoe az alvási apnoe leggyakoribb formája.

Alvás közben a garat izmainak tónusa természetes módon csökken. Erre hajlamosító anatómiai vagy egyéb tényezők mellett a felső légút beszűkülhet vagy átmenetileg teljesen elzáródhat.

A beteg ilyenkor továbbra is próbál levegőt venni: a mellkas és a légzőizmok dolgoznak, de a levegő a beszűkült vagy elzáródott felső légúton nem tud megfelelően áramolni.

A légzéskimaradás során csökkenhet a vér oxigénszintje. Az agy erre rövid mikroébredéssel reagálhat, amelynek hatására a légút ismét megnyílik, majd a beteg visszaalszik.

A beteg ezekre az eseményekre reggel rendszerint nem emlékszik. Súlyos alvási apnoe esetén azonban ez a folyamat egyetlen éjszaka alatt akár több száz alkalommal is megismétlődhet, jelentősen töredezetté téve az alvást.

Milyen tünetek utalhatnak alvási apnoéra?

Az egyik legismertebb tünet a hangos, szabálytalan horkolás, de önmagában a horkolás még nem jelent alvási apnoét.

Alvási apnoéra utalhat:

• hangos, rendszeres, időnként megszakadó horkolás;
• a hálótárs által észlelt légzéskimaradások;
• horkantás, fulladásérzés vagy levegőkapkodás alvás közben;
• nyugtalan, töredezett alvás;
• gyakori éjszakai felébredés;
• éjszakai fokozott izzadás, különösen a felsőtesten;
• éjszakai vagy reggeli szájszárazság;
• gyakori éjszakai vizelési inger, többszöri mosdóba járás;
• reggeli fejfájás;
• nem pihentető alvás;
• reggeli fáradtság;
• nappali álmosság, akár akaratlan elbóbiskolás;
• koncentráció- és memóriazavar;
• ingerlékenység, hangulati változások;
• éjszakai vérnyomás-emelkedés vagy a vérnyomás normális éjszakai csökkenésének elmaradása;
• éjszakai pulzusemelkedések vagy pulzusingadozás.

Nem minden beteg kifejezetten álmos napközben. Előfordulhat, hogy elsősorban reggeli kimerültség, éjszakai izzadás, szájszárazság, többszöri éjszakai vizelés, koncentrációs nehézség vagy nehezen beállítható magas vérnyomás hívja fel a figyelmet a problémára.

A beteg sokszor nem tud a légzéskimaradásokról. Gyakran a hálótárs veszi észre először, hogy a horkolás időnként elhallgat, majd néhány másodperc múlva hangos horkantás vagy nagy levegővétel következik.

Kiknél gyakoribb az obstruktív alvási apnoe?

Az obstruktív alvási apnoe kialakulását számos tényező elősegítheti.

Gyakoribb túlsúly és elhízás esetén, de normál testsúlyú embernek is lehet alvási apnoéja. A felső légutak anatómiai adottságai – például a szűkebb garat, nagyobb nyelv, bizonyos állkapocsszerkezeti eltérések vagy megnagyobbodott mandulák – ugyancsak növelhetik a kockázatot.

Az életkor előrehaladtával gyakoribbá válik, és bizonyos társbetegségek mellett is nagyobb valószínűséggel fordul elő.

Különösen érdemes gondolni rá magas vérnyomás, nehezen beállítható hypertonia, pitvarfibrilláció vagy más szívritmuszavar, szívelégtelenség, 2-es típusú cukorbetegség, illetve korábbi stroke vagy TIAesetén.

Centrális alvási apnoe – amikor átmenetileg elmarad a légzési erőfeszítés

A centrális alvási apnoe alapvetően különbözik az obstruktív formától.

Ilyenkor nem a felső légút elzáródása akadályozza a levegő áramlását. A légzés központi szabályozása válik átmenetileg elégtelenné vagy instabillá, ezért alvás közben időszakosan csökken vagy megszűnik a légzőizmokat működtető idegi inger.

Ennek következtében a légáramlással együtt a mellkas és a has légzőmozgása, vagyis a légzési erőfeszítés is átmenetileg megszűnik.

Ez az egyik legfontosabb különbség a két forma között: obstruktív apnoe esetén a beteg próbál lélegezni, de a légút elzáródik; centrális apnoe esetén átmenetileg maga a légzési erőfeszítés marad el.

Mi okozhat centrális alvási apnoét?

A centrális alvási apnoe hátterében többféle állapot állhat.

Előfordulhat például:

• szívelégtelenségben;
• bizonyos neurológiai betegségekben vagy stroke után;
• egyes gyógyszerek, különösen opioidok alkalmazása mellett;
• nagy magasságban tartózkodás során;
• egyes esetekben az obstruktív alvási apnoe kezelésének megkezdése után;
• ritkábban egyértelműen azonosítható kiváltó ok nélkül.

A centrális alvási apnoénak több különböző típusa létezik, ezért a kivizsgálást és a kezelést mindig az adott beteg állapotához kell igazítani.

Mi a Cheyne–Stokes-légzés?

A centrális alvási apnoe és a Cheyne–Stokes-légzés nem ugyanaz.

Cheyne–Stokes-légzés során jellegzetes, periodikus légzésminta alakul ki: a légzés mélysége fokozatosan növekszik, majd csökken, és ezt centrális légzéskimaradás vagy jelentősen csökkent légzés követheti.

Ez a légzésminta különösen szívelégtelenséghez társulhat, de más betegségek mellett is előfordulhat. A centrális alvási apnoénak azonban több olyan formája is létezik, amely nem Cheyne–Stokes-légzés formájában jelentkezik.

Hogyan vizsgálható az alvási apnoe?

Az alvási apnoe gyanúját a tünetek és az előzmények vetik fel, a légzészavar azonban objektív éjszakai vizsgálattal igazolható.

A kivizsgálás első lépéseként ma már a beteg saját otthonában elvégezhető éjszakai szűrővizsgálatalkalmazható. Ennek előnye, hogy a beteg a megszokott környezetében, a saját ágyában alhat.

A többcsatornás készülék alvás közben rögzíti a légzés szempontjából fontos adatokat, többek között a légáramlást, a mellkasi és hasi légzőmozgásokat, a vér oxigénszintjét és a pulzust.

A vizsgálat megmutatja, hogy az éjszaka során jelentkeznek-e légzéskimaradások, milyen gyakran fordulnak elő, járnak-e oxigénszint-csökkenéssel, és milyen pulzusváltozások kísérik őket.

A mellkasi és hasi légzőmozgások rögzítése az obstruktív és centrális légzészavarok elkülönítésében is segítséget nyújt. Obstruktív apnoe során a légzési erőfeszítés fennmarad, centrális apnoe során viszont átmenetileg hiányzik.

Ha az otthoni szűrővizsgálat nem igazol alvási apnoét, további alváslaboratóriumi vizsgálatra általában nincs szükség. Ha azonban a szűrővizsgálat alvási apnoét igazol, részletesebb alvásvizsgálat válhat szükségessé a légzészavar pontos megítéléséhez és a megfelelő kezelés – szükség esetén a CPAP-terápia – beállításához.

Mi történhet, ha az alvási apnoe kezeletlen marad?

Az alvási apnoe nem egyszerűen horkolás.

Az ismétlődő légzéskimaradások és oxigénszint-csökkenések, a gyakori mikroébredések, valamint az éjszakai vérnyomás- és pulzusingadozások minden éjszaka újra megterhelhetik a szervezetet.

A kezeletlen alvási apnoe hosszú távon összefügghet:

• magas vérnyomás kialakulásával vagy a már fennálló hypertonia rosszabb kontrolljával;
• szív- és érrendszeri betegségek fokozott kockázatával;
• szívritmuszavarokkal, köztük pitvarfibrillációval;
• koszorúér-betegséggel;
• szívelégtelenséggel;
• stroke és TIA fokozott kockázatával;
• a vércukor-anyagcsere zavarával és a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának fokozott kockázatával;
• tartós nappali fáradtsággal és aluszékonysággal;
• figyelem-, koncentráció- és memóriazavarral;
• hangulati és életminőség-romlással;
• munkahelyi és közlekedési balesetek fokozott veszélyével.

Az alvási apnoe neurológiai szempontból is fontos. Az ismétlődő oxigénszint-csökkenések, az alvás töredezettsége és a társuló szív-érrendszeri eltérések hosszú távon kedvezőtlenül befolyásolhatják az agy működését, és hozzájárulhatnak a koncentrációs, figyelmi és memóriazavarokhoz.

Különösen fontos a nappali aluszékonyság felismerése. Ha valaki vezetés közben küzd az elalvással, rövid időre elbóbiskol, vagy úgy érzi, hogy vezetés közben nehezen tudja fenntartani a figyelmét, azt komoly figyelmeztető jelnek kell tekinteni.

Hogyan kezelhető az alvási apnoe?

A kezelés attól függ, hogy obstruktív vagy centrális alvási apnoéról van-e szó, milyen súlyos a légzészavar, és milyen tényezők állnak a hátterében.

Obstruktív alvási apnoe esetén fontos lehet a testsúly rendezése, az alkoholfogyasztás mérséklése, bizonyos nyugtató hatású gyógyszerek kerülése, valamint az anatómiai és egyéb hajlamosító tényezők felismerése és kezelése.

Az egyik leggyakrabban alkalmazott kezelés a pozitív légúti nyomásterápia, például a CPAP-kezelés. A készülék egy maszkon keresztül pozitív légúti nyomást biztosít, amely alvás közben segít nyitva tartani a felső légutakat.

Bizonyos esetekben speciális fogászati eszköz vagy megfelelően kiválasztott betegeknél műtéti kezelés is szóba jöhet.

Centrális alvási apnoe esetén a kezelés eltérő. Elsőként az alapbetegséget vagy a kiváltó tényezőt kell felismerni és lehetőség szerint kezelni. A centrális apnoe típusától és a társbetegségektől függően különböző légzéstámogató kezelések, oxigénterápia, gyógyszeres kezelés vagy más speciális terápiás lehetőségek jöhetnek szóba.

A megfelelő kezelést minden esetben egyénileg kell megválasztani.

Mikor érdemes kivizsgálást kérni?

Alvási apnoéra érdemes gondolni, ha hangos horkolás, alvás közben megfigyelt légzéskimaradások, fulladás vagy levegőkapkodás, nem pihentető alvás, reggeli fejfájás, éjszakai izzadás, szájszárazság, gyakori éjszakai vizelés, nappali fáradtság vagy aluszékonyság jelentkezik.

Szintén érdemes kivizsgálni a lehetőségét, ha valakinek éjszakai vérnyomás- vagy pulzusemelkedése, nehezen beállítható magas vérnyomása vagy éjszakai szívritmuszavara van, különösen akkor, ha ehhez horkolás vagy nem pihentető alvás társul.

Az alvási apnoe akár éveken keresztül is észrevétlen maradhat. A beteg az éjszakai légzéskimaradásokra többnyire nem emlékszik, a szervezetét azonban minden éjszaka újra és újra megterhelhetik. A megfelelő kivizsgálás és kezelés ezért nemcsak a jobb alvás és a nappali közérzet miatt fontos, hanem a hosszú távú szív-érrendszeri, neurológiai és anyagcsere-szövődmények kockázatának csökkentése érdekében is.