Generalizált szorongás – amikor az aggodalom állandósul

Ez az ősi „harcolj vagy menekülj” reakció segít abban, hogy gyorsan reagáljunk egy fenyegető helyzetre.

Normális esetben a veszély vagy stresszhelyzet elmúltával a szervezet fokozatosan visszatér nyugalmi állapotába.

Generalizált szorongásos zavar esetén azonban az aggodalom tartóssá, túlzottá és nehezen kontrollálhatóvá válik. Gyakran egyszerre több életterületre – például az egészségre, a családra, a munkára, az anyagi helyzetre vagy a jövőre – terjed ki.

Az érintett sokszor maga is érzi, hogy túl sokat aggódik, mégsem képes egyszerűen „kikapcsolni” a gondolatait.

Mikor beszélünk generalizált szorongásos zavarról?

Nem minden stresszes élethelyzet és nem minden hosszabb ideig fennálló aggodalom jelent szorongásos betegséget.

Generalizált szorongásos zavar esetén a túlzott szorongás és aggodalom jellemzően a napok többségében, legalább hat hónapon keresztül fennáll, nehezen kontrollálható, és befolyásolhatja a mindennapi életet, a munkavégzést, a társas kapcsolatokat és az alvást.

Az állandó aggodalom mellett gyakori lehet:

• belső nyugtalanság, állandó készenléti érzés;
• fáradékonyság;
• koncentrációs nehézség, figyelemzavar;
• ingerlékenység;
• fokozott izomfeszülés;
• elalvási vagy átalvási zavar, nyugtalan alvás.

Mi állhat a generalizált szorongás hátterében?

A generalizált szorongásos zavarnak nincs egyetlen oka. Kialakulásában biológiai, genetikai, pszichés és környezeti tényezők együttesen játszhatnak szerepet.

Az agy félelmi, stressz- és érzelemszabályozó hálózatainak működése, valamint több ingerületátvivő rendszer is részt vesz a szorongás kialakulásában. A folyamat tehát nem vezethető vissza egyetlen ingerületátvivő anyag – például a szerotonin – egyszerű hiányára.

A családi halmozódás és a genetikai hajlam szintén szerepet játszhat, de önmagában nem határozza meg, hogy valakinél kialakul-e szorongásos zavar.

Tartós stressz, megterhelő élethelyzet, párkapcsolati veszteség, munkahelyi konfliktus, traumatikus életesemény vagy betegség szintén kiválthatja vagy felerősítheti a tüneteket.

A szorongás testi tüneteket is okozhat

A szorongás nem csupán gondolatok és érzések formájában jelentkezhet. Az autonóm idegrendszer fokozott aktivitása miatt nagyon is valós, olykor kifejezetten intenzív testi tüneteket okozhat.

Ilyen lehet például:

• szívdobogásérzés, pulzusszám-emelkedés;
• vérnyomás-emelkedés;
• gyorsabb légzés, légszomj vagy a „nem kapok elég levegőt” érzése;
• mellkasi nyomás, szorítás vagy fájdalom;
• gombócérzés vagy szorító érzés a torokban;
• „gyomorremegés”, gyomortáji feszülés;
• hányinger, hasi diszkomfort, hasmenés;
• tenyérizzadás, fokozott verejtékezés;
• remegés;
• gyakori vagy sürgető vizelési inger;
• szédülés, bizonytalanságérzés;
• fokozott izomfeszülés, különösen a nyak- és vállöv területén;
• fejfájás;
• szájszárazság;
• csökkent szexuális érdeklődés;
• fáradtság, kimerültség.

A szorongás során jelentkező mellkasi panaszok olykor olyan intenzívek lehetnek, hogy szív eredetű betegség gyanúját vetik fel. A mellkasi szorító fájdalomhoz akár a bal karba sugárzó fájdalom vagy zsibbadás is társulhat.

Az újonnan jelentkező, erős vagy szokatlan mellkasi fájdalmat azonban nem szabad automatikusan szorongásnak tulajdonítani. Különösen akkor indokolt sürgős orvosi kivizsgálás, ha a fájdalom a karba, vállba, hátba vagy állkapocsba sugárzik, illetve légszomjjal, rosszulléttel, verejtékezéssel vagy hányingerrel társul.

Szorongás, koncentráció és memória

A tartós szorongás jelentősen befolyásolhatja a figyelmet és a koncentrációt.

Ha az agy folyamatosan a problémák, veszélyek és lehetséges negatív események feldolgozásával foglalkozik, kevesebb figyelmi kapacitás marad más feladatokra.

A beteg ezért úgy érezheti, hogy:

• nehezen tud koncentrálni;
• nem tud megfelelően fókuszálni;
• könnyebben elterelődik a figyelme;
• lassabban gondolkodik;
• feledékenyebb lett;
• nehezebben találja a megfelelő szót;
• mentálisan hamarabb elfárad.

Ezek a panaszok különösen aggasztóak lehetnek, mert az érintett akár neurológiai betegségtől vagy kezdődő memóriazavartól is tarthat.

Szorongás és alvászavar

A szorongás egyik leggyakoribb kísérője az alvászavar.

Jellemző lehet, hogy lefekvéskor a gondolatok nem csendesednek el: az ember újra végiggondolja a nap eseményeit, problémákat próbál megoldani, a következő nap feladataival foglalkozik, vagy a jövő miatt aggódik.

Előfordulhat az is, hogy hajnalban túl korán felébred, és szinte azonnal „beindulnak” a gondolatok. Elkezd a problémákon, feladatokon vagy várható eseményeken gondolkodni, és hiába lenne még ideje aludni, már nem vagy csak nehezen tud visszaaludni.

Jellemző lehet:

• nehezített elalvás;
• gyakori éjszakai felébredés;
• korai hajnali ébredés, gondolati túlpörgéssel;
• visszaalvási nehézség;
• felszínes, nyugtalan alvás;
• reggeli fáradtság, kimerültség.

Az alváshiány pedig tovább fokozhatja a szorongást, ingerlékenységet és koncentrációs nehézséget, így könnyen kialakulhat egy önmagát fenntartó kör.

Nem minden szorongás pszichés eredetű

Szorongásos tünetek hátterében vagy azok mellett testi betegségek, gyógyszerek és különböző szerek hatása is állhat.

A tünetek és a klinikai kép alapján szükség lehet például pajzsmirigybetegség, vérszegénység, vitaminhiány, anyagcsere-eltérés, szívritmuszavar vagy egyes neurológiai betegségek kizárására.

A koffein és más stimulánsok, egyes gyógyszerek, az alkohol és más pszichoaktív szerek szintén kiválthatnak vagy fokozhatnak szorongásos panaszokat.

Az alkohol vagy tartósan szedett nyugtató hirtelen elhagyása ugyancsak jelentős szorongást, súlyosabb esetben veszélyes megvonási tüneteket okozhat.

Ezért különösen újonnan kialakult vagy szokatlan szorongásos tünetek esetén fontos annak mérlegelése, hogy állhat-e a háttérben kezelendő testi betegség vagy más kiváltó tényező.

Hogyan kezelhető a generalizált szorongás?

A generalizált szorongásos zavar jól kezelhető, a megfelelő terápia azonban mindig egyénre szabott.

A kezelés része lehet:

• pszichoterápia, különösen kognitív viselkedésterápia;
• relaxációs módszerek és autogén tréning;
• stresszkezelési technikák;
• rendszeres fizikai aktivitás;
• az alvás rendezése;
• a túlzott koffein- és alkoholfogyasztás kerülése;
• szükség esetén gyógyszeres kezelés.

A gyógyszeres kezelés megválasztása függ a tünetektől, azok súlyosságától, az esetleges társbetegségektől és a korábban alkalmazott kezelésektől.

Mi a helyzet a Xanaxszal, Frontinnal és Rivotrillal?

Az alprazolam-tartalmú készítmények – például a Xanax és a Frontin –, valamint a clonazepam-tartalmú Rivotril a benzodiazepinek közé tartoznak.

Ezek a gyógyszerek gyorsan csökkenthetik a szorongást, de nem tekinthetők a generalizált szorongás megfelelő tartós kezelésének. Hosszabb alkalmazásuk során tolerancia és függőség alakulhat ki, elhagyásuk pedig megvonási tüneteket okozhat.

Álmosságot, figyelem- és memóriazavart, valamint a reakcióidő és a pszichomotoros teljesítmény romlását is okozhatják, ezért alkalmazásuk a gépjárművezetés és más fokozott figyelmet igénylő tevékenységek szempontjából is fontos lehet.

Tartós szedés után ezeket a gyógyszereket nem szabad hirtelen abbahagyni. Az adag csökkentése orvosi irányítás mellett, fokozatosan történik.

Szorongás vagy pánikroham?

A generalizált szorongás és a pánikroham nem ugyanaz.

Generalizált szorongásban az aggodalom jellemzően tartósan, hosszabb időn keresztül van jelen.

Pánikroham során ezzel szemben hirtelen, nagyon intenzív félelem vagy rosszullét alakulhat ki, amelyhez szívdobogás, légszomj, mellkasi szorítás, remegés, verejtékezés, szédülés, zsibbadás, illetve a kontroll elvesztésétől vagy a haláltól való félelem társulhat.

A pánikroham szorongásos zavar részeként is jelentkezhet, de önmagában nem azonos a generalizált szorongásos zavarral.

Mikor érdemes orvoshoz fordulni?

Kivizsgálás indokolt lehet, ha a szorongás:

• tartóssá válik és nehezen kontrollálható;
• jelentős testi panaszokat okoz;
• tartósan megzavarja az alvást;
• rontja a koncentrációt, a memóriát vagy a munkaképességet;
• befolyásolja a mindennapi életet vagy a társas kapcsolatokat;
• újonnan, látható ok nélkül jelentkezik;
• vagy a korábbitól eltérő, szokatlan tünetekkel jár.

Neurológiai vizsgálat különösen akkor lehet indokolt, ha a szorongás mellett újonnan kialakuló vagy szokatlan neurológiai tünetek, tartós szédülés, egyensúlyzavar, érzészavar, izomgyengeség, illetve jelentős memória- vagy egyéb kognitív panaszok jelentkeznek.

A szorongás valós testi és kognitív tüneteket képes okozni. Ugyanakkor a panaszokat nem szabad automatikusan a szorongásnak tulajdonítani. A megfelelő kivizsgálás egyik fontos célja annak eldöntése is, hogy áll-e a háttérben kezelendő testi vagy neurológiai betegség.